2015. október 17., szombat

Bevásárlás

A mai napomat anyukám egy szokásos kérdéssel dobta fel.
"Eljössz velem a boltba?"
Mivel egész nap tanultam, ezért a füzeteket leeobva magamról kiugrottam az ágyamból és kényelmes őszi kötöttpulcsis emberhez híven, egy masnis meled pulcsit eröltettem magamra miközben lerohantam a lépcsőn.
Maga a kaja vásárlás nem egy érdekes dolog, kivéve ha a nagy bevásárlókocsira támaszkodva nem szálguldozol a polcok között, és nem veszel meg minden nasit, amit megkívánsz.

Őszintén a mai vásárlás sem volt más, mint az eddigiek. De annyira jó kimozdulni, az esős üvegablakot bámulva álmodozni arról, hogy évek múlva mit veszel majd a saját háztartásodba. Perceket álltam a serpenyők előtt, hogy én majd 25 évesen milyen színűbe szeretnék rántottát sütni a férjemnek.

Ráadásul anyával is együtt töltöttem egy kis időt. Ami nagyon jól szokott esni a lelkemnek, mert kibezsélhetem magamból a dolgokat. És anyánál enki nem ad jobb tanácsokat.

Mindenképpen fontos ilyen kiruccanásokat csinalni, mert:

A.) időt töltesz valamelyik szülőddel


B.) vehetsz egy csomó dolgot, amit meglatsz és úgy érzed szükséged van rá



C.) töldheted az estédet három csomag csipsz társaságában.